A cilinder feltalálása
John Hetheringtont tartják a cilinder feltalálójának, akinek az első nyilvános megjelenése a találmányában (a sajtóhírek szerint) nyilvános lázongást okozott.
Amikor 1797. január 15-én megjelent egy nyilvános helyen és a fején viselte a csillogó selyemkalapját (a hírek szerint) több nő elájult a szokatlan látványtól. A gyerekek kiáltoztak, a kutyák ugattak és egy fiatal fiúnak (Cordwainer Thomas fiatalabb fiának) eltört a jobb karja a tömegben.
A férfit (állítólag) letartóztatták és a rend megzavarásáért bíróság elé állították, amely (forrástól függően) 50 vagy 500 fontnyi büntetést szabott ki rá. Hetherington azonban ragaszkodott hozzá, hogy nem sértett törvényt. A kormány később elfogadott egy olyan jogszabályt, amely tiltja az állampolgároknak a kalap viselését.
A legenda
Az újságok csak jóval később írtak az eseményről, s a Hatters Gazette 1797-es számára hivatkoztak, mint forrásra a fenti eseményekről. Bár az újságban valóban megjelent, de csak az 1890-es évek végén, jó egy évszázaddal később. Ez persze nem túl meglepő, mert a Hatters Gazette csak 1878-ban jelent meg először.
Ezt követően 1899-ben a Notes and Queries negyedévente megjelenő folyóiratban jelent meg a Hatters Gazette-re utalva, majd 1927-ben az Australian Law Review, a The Dearborn Independent és a Canberra Times-ban is.
Hogy mi lehetett a (feltehetően apokrif) történet alapja, nem igazán tudni, de könnyen lehetséges, hogy kapcsolatban van a brit kormány által III. György király uralkodása alatt, 1784-ben bevezetett kalapadóval. Ezt az ifjabb Pitt idejében vezették be, s egyszerűen a kormány bevételének a növelése volt a cél, hiszen abból indultak ki, hogy vagyonosabb embereknek több és drágább kalapjuk van. Persze mit lehet várni egy őrült király kormányától …
Minden kalap bélésébe egy bélyegzőt kellett nyomni, s a kereskedők is fizettek lincencdíjat – Londonban két fontot, vidéken 5 shillinget évente. Komoly pénzbüntetést kaptak, akik nem fizettek, s halálbüntetés járt a hamisítók számára. Ez az adó is beilleszkedett a sok ma már kissé viccesnek, olykor értelmetlennek tűnő adók közé – téglaadó, kockaadó, ablakadó, parfüm adó … de erről majd máskor.
forrás:
