Mióta hordunk kalapot és miért?
A fejfedők királya minden bizonnyal a kalap. Vannak ugyan ruhadarabok, melyeket híres emberekről neveztek el, mint többek között a ma is népszerű garbó vagy a bocskai öltöny, sapka, de hogy egy uralkodót nevezzenek el egy ruharabról? Ilyen csak a kalappal történt – és persze nálunk.
A kalap különleges ruhadarab. Bár akkor is felöltözöttek lehetünk, ha nincs a fejünkön, az időjárás se követel meg valami fejfedőt, mégis előfordulhat, hogy egyes helyekre nem léphetünk be. Például a legnevesebb lóversenyeken, mint az Ascoti Derby, bizony férfinek, nőnek egyaránt kötelező.
Aki kalapot visel és férfi, annak tudnia kell, hogy keresztény templomokban le kell vennie, ahogy lakásokba, épületek belsejébe lépve is általában, üdvözléskor udvariatlanság nem megemelni, vagy legalább két ujjal megérinteni a szélét, a társasági élet egyes szituációi azt követelik meg, hogy kézben kell tartani, míg máskor belépéskor leadni, mint a fegyvereket.
És akkor még nem szóltunk arról, hogy a több tucatnyi kalapfajta közül egyáltalán nem mindegy, ki, mikor, milyen kalapot visel! Igaz, van, ahol ez nem gond, mert a kalap a népviselet része, és mindenki tudja, mikor mi illik, válogatnia pedig nem kell, mikor mit vegyen fel.
A nadrág mellett egyedül a kalap az, amit tréfás szólásban emlegetünk, ha arra akarunk utalni, ki után kell igazodni, kinek kell engedelmeskedni egy családban, vagy ahol férfiak-nők közösen dolgoznak.
És van még egy dolog, amiben a kalap egyértelműen leköröz minden más ruhadarabot: már huszonkét-huszonnégyezer évvel ezelőtt készült művészi ábrázolás is tanúskodik róla. Igaz, csak abban az esetben, ha igazuk van azoknak, akik az 1908-ban, Alsó Ausztriában, a Szombathy József, Hugo Obermaier és Josef Bayer régészek vezette őskőkori lelőhelyen folytatott ásatás egyik munkása által megtalált, és Willendorfi Vénusznak elnevezett, hamar világhírre szert tevő szobrocskáról azt állítják, szőtt kalapot visel. A nem szakértők ugyan inkább sapkára, vagy különleges hajviseletre szavaznának, egyetértve a Vikipédia meghatározásával, miszerint
a kalapnak az úgynevezett korona részén kívül karimája is van, ami megkülönbözteti a többi fejfedőtől,
de a leírás úgy folytatódik, hogy női kalapok esetében ez a karima lehet keskeny és visszahajtott is, minden gyakorlati funkció nélkül. A Willendorfi Vénuszról pedig ugyan mondhatjuk, hogy nem a mai kor szépségideálja, de hogy nem lenne nő, azt semmiképp sem.
A Willendorfi Vénusz egyesek szerint szőtt kalapot visel
Jóval fiatalabb nála Ötzi (i.e. 3250), az a bronzkori férfi, akit fején medvebőrből készült kalapjával, megfagyva találtak az Ausztria és Olaszország közötti hegyekben, és kortársa, az egyiptomi Théba egyik sírfestményén látható, kúpos szalmakalapot viselő férfi is (i.e.3200 körül).A kalap népszerűségét, általános használatát mindkét nem részéről tehát régészeti leletek is bizonyítják.
Ötzit medvebőr kalapban találtak meg
Kivételes voltát az is alátámasztja, hogy viselését az ókori Kínában már szabályozták is. A hivatalnokok és a katonák kalapja rangjukat is tükrözte, a tehetősek széles karimájú kalapot hordtak. Azon, hogy a hatalmas országban már a nemezelés eljárását is jóval előbb ismerték, mint bárhol másutt a világon, így erre alkalmas állati szőrökből valódi nemezkalapot is tudtak készíteni, nincs sok meglepődni való, hiszen nem ez az eljárás az egyetlen, ahol több száz évvel Európa előtt jártak.
A kalapot a fejünkön hordjuk, amit leginkább csak az uralkodó osztály tagjainak nem kellett állandóan meghajtani, és talán ezért is van, hogy bár fejét az időjárás viszontagságai ellen, aki tehette, védeni igyekezett, a szegényebbek fejfedőül elsősorban nem a kalapot választották.Egyiptomban is leginkább az előkelők védekeztek a nap és a meleg ellen magas kalapjaikkal, a dolgozó parasztoknak legfeljebb szalmakalap, a rabszolgáknak az sem jutott. A kevésbé meleg éghajlaton élő görögök általában csak utazások alkalmával hordtak szalmakalapot a nap ellen, de nevezetes a petaszosz, a vezető réteg tagjainak széles karimájú kalapja. Rómában boldoggá lehetett tenni egy rabszolgát azzal, ha kalapot ajándékozott neki gazdája, ugyanis ez azt jelentette, szabad lett.
De koránt sem mindenki járt jól azzal, ha kalapot viselhetett. Mert ahogy lassan a Német-római Birodalomtól kezdve a kalap elterjedt a nyugati országokban is, annak is jó eszköze lett, hogy formája, színe segítségével ne csak pártokat, de társadalmi csoportokat is meg lehessen vele megkülönböztetni.Ilyen rendelet volt a IV. Lateráni zsinaté is 1215-ben, mely elrendelte, hogy minden zsidó meghatározott formájú, sárga színű kalapot viseljen, és így könnyű célponttá tette őket ellenségeik számára.
Az 1215-ös lateráni zsinat elrendelte, hogy a zsidók a gettó falain kívül ilyen sárga kalapot kell hogy hordjanak
A kalap azonban kitüntetés is lehetett. Ki hallott csak hasonlóról is például egy nadrág esetében? Maga a pápa küldött szentelt kalapokat azoknak a kivételes egyéneknek, fejedelmeknek és hadvezéreknek, akik a római egyház szolgálatában nagy érdemeket szereztek. (Ha nem is kalapot, de szintén fejre teendő koronát a mi első királyunk is kapott II. Szilveszter pápától.)
Ahol hordtak kalapot, ott általában férfi, nő egyaránt viselhette. Elsősorban a gazdagabbak, előkelőbbek esetében azt is hozzátehetjük, hogy ruházatuknak ez a darabja is inkább divatkellékként szolgált, mint az időjárás ellen való védekezés eszközeként. Végighaladni a századokon, követni, hogyan változott a kalap formája, anyaga, csak felsorolni is neves viselőit, vagy híres készítőit, szakember számára sem kis vállalkozás.
Talán a XIV. században egy ideig divatos igen furcsa női kalapot, a szarvasagancsra hasonlító formájú cornette-t érdemes kiemelni, mert kicsit egyszerűsödve, de máig megőrződött egyes apácarendek fejviseletében, esetleg a Napkirály alatt divatba jövő háromszögletű, hatalmas tollakkal díszített kalapot, mivel a gyorsan változó kalapdivat ellenére vagy száz évig népszerű tudott maradni – és Churchill Winston cilinderjét. Azért is, mert formája az egyik legősibb, és viselője világpolitikában elfoglalt szerepe miatt is.
És meg kell említeni két királyunk kalapját is. Már szó volt róla, hogy a kalap viselője társadalmi helyzetét is tükrözte, ezért is szabályozták több helyütt még azt is, ki milyen magas kalapot viselhet. Ennél is fontosabb azonban, hogy kinek a fején maradhatott ott az a kalap társaságban, ugyanis ez egyértelműen jelezte az illető vezető, uralkodó voltát, koronával vagy a nélkül. Erről még népmese is szól, nálunk természetesen Mátyás királlyal, az igazságossal.
De volt nekünk másik királyunk is, akit Ányos Pál (1756-1784) költő, pálos szerzetes és tanár nevezett el kalapos királynak.II. József Mária Terézia fia, a Habsburg-Lothringiai ház első uralkodója azért nem koronáztatta meg magát magyar királynak, hogy ne kelljen felesküdnie a magyar alkotmányra, mely akadályozta volna tervei megvalósításában.
II. József, a Kalapos Király
A hamar ismertté vált kalapos király név már azért is illik rá, mert míg uralkodó nem lett, és Falkenstein gróf néven utazta be Európát, öltözékének jellemző darabja volt „kopott, gyűrött, esővert kalapja”( S. K. Padover angol történész szavai)
A tehetséges és jó szándékú király általa kiadott híres türelmi rendelete ellenére, bizony türelmetlen volt. Bár komolyan gondolta, hogy
. .az uralkodó kötelessége, hogy alattvalói jogát rögzítse, ügyeiket úgy vezesse, hogy a közjót és az egyén javát egyaránt szolgálja.
mégsem sok híve volt Magyarországon. Azonban még erőszakosan végrehajtani akart németesítése is segített nekünk, mert emiatt, amúgy „csakazértis” módra jöttek divatba az országban a magyar szokások, viseletek, és mind között legfontosabbként, ekkortól kezdődik, hogy a közéletben a latin helyett egyre többen a magyar nyelvet használják.
Ha legközelebb Bécsben jár valaki és ellátogat a Hofburghoz is, a közelben álló II. József lovasszobor feliratát elolvasva:
Josepho secundo, qui Saluti Publicae vixit, non diu, sed totus.
(II. József, aki a közjónak élt, nem sokáig, de teljesen) legalább gondolatban, igazán megemelheti a kalapját.
